Egyszer volt, hol nem volt, a Bucsonyon innen, Somoson túl, volt egyszer egy mesés birodalom. Az volt a kapujára írva, hogy: VÁR – LAK!
Minden vándor betérhetett ide, akinek egy falat kenyérre, szállásra, vagy jó szóra volt szüksége. A hegy megett, a falu végén lakott a szegény asszony. Annyi gyermeke volt, mint a rosta lika, még egyel több. Boldogan éltek, meg volt a mindennapi kenyerük. Az volt a dolguk, hogy meséljenek és szeretetet osztogassanak a birodalom összes gyermekének.
Egyszer a szegény asszony álmodott egyet és egy szép napon valóság lett belőle. Nagy vendégséget csapott a VÁR – LAK-ban. Az egész család főzött, sütött, mosott, vasalt, takarított, cipekedett, hintát ácsolt. Mesélők, királyok, kutyák, nyulak, kismalacok, ékesszavú versmondók érkeztek. Eljött a környék apraja-nagyja. Kezükben képeket, szívükben szeretetet, lelkükben kincseket-meséket hoztak:
Sávolyból Piroskát és a farkast
Sídről a kutyát meg a nyulat Püspökiből a három kismalacot Ragyolcról a király kenyerét
Csákányházáról a gombát a füleki Micimackók az ördögöt és két lányát a Bóbiták az éneklő madárijesztőt a Pintyőkék az okos leányt.
Losoncról és Bénáról gyönyörű, ünneplőbe öltöztetett szavakat, “verseket” hoztak.
Amikor megéheztek lakmároztak, amikor elfáradtak lepihentek, jókedvükben énekeltek, táncoltak, körhintáztak, ismerkedtek, játszottak.
A szegény asszony örömében egyformába öltöztette a gyerekeket és beült a körhintába.
A nap végén a gyerekek úgy repültek hazafelé, mint a madárkák, boldogan csicseregve: Vége jó, minden jó!
A rendezvényről készült fotók az Archívum/Képek menüpont alatt találhatók.
Fő tevékenysége: A magyar identitás megőrzését szolgáló előadások,emlékműsorok (III.15.),évszakokhoz fűződő fesztiválok (Palóc húsvét, Palóc napok, Borvirág, Örvendezzünk) szervezése és társszervezése, a Magyar Közösségi Ház fenntartása és üzemeltetése.
Megjegyzés: A rendezvényekkel kapcsolatos információk megtalálhatók a Friss vagy az Archívum/Cikkek menüpont alatt.